“Falat építünk magunk köré, hogy megtudjuk, ki mászná meg értünk”
—
More you might like
Jegyezd meg a szavaimat, sosem tudhatod melyik lesz az utolsó…
(via notes-from-a-dead-girl)
antisocial0718
Farkas Brigitta: Már megint te
Szakad az eső.
Erről mindig te jutsz eszembe.
Sőt a hóról is.
Ugyanis velem jöttél szembe.
Fáztunk, de azt mondtad így még sosem csókolóztunk.
Élveztem, s éreztem ahogy egymáshoz bújunk.
Most is ráz a hideg pedig csak bele gondolok.
De az ingemet ki már nem te gombolod.
Magam teszem, zuhanyozni indulok.
Türölközőben csókót adni szabad, azt még tudok.
Mondtad amikor még bejártál hozzám.
És az utcában is tudtad melyik volt a házszám.
Szerettem az ágyad, bár a sajátom megszokottan kényelmes.
Hazudtam magamnak mikor azt mondtam nem vagyok érzelmes.
Melletted feküdni, hozzád bújni,imádtam.
A veled töltött időt nem hiszem hogy megbántam.
Első szerelem részemről, nem csoda hogy vége.
Elbaszottnak lenni most is azt mondod megérte?
Utálom magam, azt hogy ember vagyok és érzek.
Ha belül, hát kívül is ha kell én elvérzek.
Hogyan tudassam veled hogy baromira sajnálom?
Hiába is igérem megjavulni magam nem látom.
Elcsszettnek születtem.
Betöltöm eme szerepem.
Ha kérdik
Könyemmel küszködve mondom már nem szeretem.
Ezell magamnak is hazudok.
Gyűlnek az indulatok.
Szeretlek és sajnálom de úgy érzem megfulladok.